Megújuló Örökség XVIII. – Farnas, Sztána

farnas th

„Megújuló Örökség XVIII.” című háromnapos utazókonferencia utolsó állomásaként Farnas református templomát és haranglábát, majd a program zárásaként a sztánai református templomot tekinthették meg a résztvevők.

A farnasi református templom szentélyében eredetileg valószínűleg bordás keresztboltozat állhatott, ám a hajóban boltozat nyomát nem találták. A déli bejárat a 16. századból származhat, mostanra már eléggé megrongálódott állapotban látható. Érdekessége, hogy a fa ajtó eredetileg festett volt, és a festékréteg alatt a fa kevésbé kopott, mint a festetlen részeken, így annak ellenére, hogy a festésből mára semmi nem maradt, az egykori minta most a fa felületén rajzolódik ki. A Rákóczi-szabadságharcban az épületet feldúlták, az ezt követő újjáépítéskor készült el a fa berendezés, amely idősebb Umling Lőrinc nevéhez köthető. Ekkorra datálható a templom körüli fakerítés elkészítése is, amelynek kapuja ma is eredeti helyén látható. A berendezést 1790-ben az idős mester fiai renoválták, a padokat is ők készítették. A templom mellett álló fa harangláb a 18. századból származik, az 1775-ös harang ma is megvan. Az épület déli oldalra szánt tornyához Kós Károly két tervet is készített a most megtalálható 19. századi portikusz helyére.

A sztánai református templom festett fa berendezése valószínűleg Gyalui Asztalos János nevéhez fűződik, akinek bár kevés művét ismerjük, mégis a kalotaszegi festett famunkák történetében elvitathatatlan szerepe volt. A mennyezeten látható évszám nem olvasható ki egyértelműen, de az bizonyos, hogy a festett minták stilisztikailag különböznek az Umlingok munkáitól, a papi szék és a szószékkorona viszont már az ő művükként azonosítható. A templom mostani tere egy 1836-os bővítést követően alakult ki, ekkor készült a nyugati bejárat és a mennyezet nyugati része is. A templom mellett harangláb áll, amelynek elődje feltehetőleg már az előző század végén állt. Ezt váltotta fel az 1876-os torony.

Farnas

Sztána

Bővebben 

Megújuló Örökség XVIII. – Szászlekence, Szentmáté

szentmate thTíz helyszínre látogatott el idén a Teleki László Alapítvány háromnapos „Megújuló Örökség XVIII.” című műemlékes utazókonferenciája. A második napon két középkori templomot: Szászlekence evangélikus és Szentmáté református templomát is megtekintettek az érdeklődők.

A szászlekencei erődtemplomot ma is magas kőkerítés határolja, néhol lőrésként szolgáló ablakokkal tagolva. A templom két középkori periódusa különböztethető meg, ezek közül a korábbihoz tartozik a diadalív, a nyugati kapu és az efölött lévő befalazott rózsaablak. A 15. század végi gótikus átépítésből származnak egyebek között a faragott kő falpillérek, a szentély feletti boltozat, valamint az északi mellékhajó. A 16−17. század környékén a gótikus boltozat beomlott, ennek helyére a 18. században barokk boltozat került, amin többféle festés nyoma megtalálható. A néhány évvel ezelőtt végzett falkutatás során freskókat nem találtak, de a szentélyben több felszentelési kereszt is látható.

A középkori szentmátéi református templomot felújított állapotban tekinthették meg az utazókonferencia r​​észtvevői. A renoválás előtt végzett ásatások során előkerültek a sekrestye alapjai, valamint a templom körüli egykori temető maradványai is. Írásos források alapján ismert, hogy a szentélyben egykor gótikus boltozat, a hajóban pedig kazettás mennyezet állt. 1912-ben egy szélvihar levitte a templom tetejét, ekkor egy lapos, fémfedésű tető készült, de ez igen hamar károsodott. A felújítás során végül nagyobb hajlásszögű tetőt szerkesztettek a templomra. A karzat alatt és a diadalívbe beépítve egy-egy sírkő található. Egyiket a bejárat alatt, másikat a padlóba beépítve találták meg. Az épület mellett harangláb áll, amely a 19. században készült.

Szászlekence

Szentmáté

Erdélyben egyedülálló baziliszkusz-motívummal díszített templomot is érintett az utazókonferencia

tacs thKalotaszeg és Mezőség egyes műemléktemplomait látogatta végig a Teleki László Alapítvány háromnapos „Megújuló Örökség XVIII.” című műemlékes utazókonferenciája idén. A helyszínek között szerepelt Kiszsolna Giotto-freskómásolatairól híressé vált evangélikus temploma, valamint a tacsi református templom is, amelynek egyik festett fakazettáján az Erdélyben különlegességnek számító baziliszkusz-motívum látható.

Magyar műemlékvédők csaknem egy évtizede figyeltek fel a Beszterce–Naszód megyei Kiszsolna elhanyagolt evangélikus templomára. A műemlék ekkor már több évtizede romosodott: a hajó barokk téglaboltozata beszakadt, tetőzete szinte teljesen megsemmisült, hajójának falai részben ledőltek. A műemlék pusztulása eddig nem ismert falkép részleteket hozott a felszínre, amelynek nyomán a szakemberek egy művészettörténeti szenzáció nyomára bukkantak. A lemálló utólagos festésrétegek alól a 14. század második felében keletkezett képek bukkantak elő, amelyekről bebizonyosodott, hogy minden kétséget kizáróan annak a monumentális mozaiknak a kompozíciós másolatai, amelyet Giotto di Bondone 1300 körül a római Szent Péter-székesegyház átriuma számára készített. A Navicella néven híressé vált római mű a 17. században végleg megsemmisült, így a róla készített korai másolatok, amelyek közé a kiszsolnai is tartozik, különös értékkel bírnak.

A tacsi templom állapota évről-évre romlik, lassan a teljes pusztulás veszélye fenyegeti. A műemlék legnagyobb értéke a hajó festett mennyezete, amely 1711-ből származik. Különlegessége az egyik kazettán látható baziliszkusz-motívum, amely egyedülálló Erdélyben. Az utazókonferencia szakemberei több megoldást is vázoltak a mennyezet megmentésére.

Kiszsolna

Tacs

Egykori országgyűlési helyszínre látogatott a Teleki László Alapítvány utazókonferenciája

somkerek thIdén is előadások színesítették a „Megújuló Örökség XVIII.” című utazókonferencia helyszíni bejárásait. A Teleki László Alapítvány szervezésében idén 18. alkalommal megrendezett június eleji program keretében a bádoki és a somkereki református templom történetéről is hallhattak az érdeklődők.

A bádoki templom a 13. századból származik. Falait számos falkép borítja, amelyek többek között Szent Zsigmondot, Szent Katalint, Keresztelő Szent Jánost és Szűz Máriát ábrázolják. A falkutatások eredményeképpen egy utolsó ítéletet ábrázoló freskó, valamint egy vasárnapi Krisztus ábrázolás is előkerült a hajó északi falán, amelyek keletkezése a 15. századra tehető. A református templombelső másik jellemzője a festett fa mennyezet, amely idősebb Umling Lőrinc és fiai munkája.

A somkeréki templomban egyes források tanulsága szerint már 1332-ben szolgált pap, 1333-ban pedig már bizonyosan készen állt az épület. Ebből az időből maradtak meg a falakon látható felszentelési keresztek. 1661-ben a törökök Sajó menti pusztítása a somkeréki templomot is elérte, feltehetően ekkor omlott be a hajó gótikus boltozata is, amelyet fa síkmennyezettel helyettesítettek. A templombelső képét legkarakteresebben meghatározó festett fa berendezések közül többön is az 1761-es dátum látszik. Az orgona a 17−18. század fordulója környékén, egy lutheránus gyülekezet ajándékaként került a templomba. Úgy tartják, hogy amikor megérkezett a vasútállomásra, a gyülekezet énekszóval fogadta. A templom egyébként többször adott otthont jelentős eseményeknek: 1553-ban például országgyűlést tartottak itt, amelyen Dobó István is részt vett.

Bádok

Somkerék

Megújuló Örökség XVIII. – Kajántó, Csomafája

megujulo18 thTíz helyszínre látogatott el idén a Teleki László Alapítvány Megújuló Örökség XVIII. című utazókonferenciája. A június eleji, háromnapos műemlékes konferencia a kajántói római katolikus templom és a csomafájai református templom megtekintésével indult.

A kajántói templom a 12−13. század környékéről származik. Legkorábbi, ma is látható részletei a szentély boltozata, a sekrestye ajtókeretezése és a szentélyen található papi fülke, amelyek a 14. századra datálhatók. A műemlék érdekes részlete a külső lábazat, amely egyes vélemények szerint kapuprofilok újrafelhasználásával készülhetett. A szentély előtt elválás látható a falon, amely több gótikus rétegre enged következtetni.

Csomafája református temploma négyszög alaprajzú, sokszögzáródású szentéllyel. Fontos eleme a faragott kő szószék, amely Sipos Dániel nevéhez köthető. Említésre méltó még az épület déli oldalán lévő kapu félköríves záródású kőkerete. A keleti oldalon robosztus támpillérek állnak, amelyek utólag, a templom állékonyságának megőrzése céljából készültek. A műemlék mennyezete egyszínű, csupán egyetlen figurális ábrázolással: egy fiókáit saját vérével etető pelikán látható itt. A templom tornya 1799-ben épült, a teteje fa szerkezetű, benne két harang található.​

Kajántó

Csomafája

Kiegészítő információk