Nagyszőlősre vándorol az "Ideje az építésnek" kiállítás

Plakat Nagyszolos KA TH Az "Ideje az építésnek" című kiállítás Kárpátalján belül folytatja vándorútját, Ungvárról Nagyszőlősre költözik.

MEGNYITÓ: 2019. február 26., 15.00 óra (közép-európai idő szerint) – Nagyszőlős, Perényi-kastély, Kopányi u., 10.

Köszöntőt mond: Juhász Vaszil, a Nagyszőlősi Járási Művelődési Osztály főnöke.

A kiállítás megnyitja: Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója

Tárlatvezetést tart: Dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója

A kiállítási tablók szövegei ukrán és magyar nyelven olvashatók. A kiállítás megtekinthető 2019. március 13-ig.

Meghívó

Az ember számára nincs olyan, hogy nem lehet

gudor botond nagyenyed 1 th Gudor Kund Botond 1971-ben született az erdélyi Balázsfalván. Református lelkész, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese. Évtizedek óta végez értékmentő munkát a szórványvidéken, sok-sok templomunk, műemlék épületünk megmentése fűződik a nevéhez – szoros együttműködésben a Teleki László Alapítvánnyal. A szórványmagyarság helyzetéről, a magyar kötődésű épületek megmentésének szükségességéről beszélgettünk vele.

Lelkészi munkája nagy részben a szórványhoz köti. Milyen tendenciák látszanak az utóbbi időben? Milyen mértékű, iramú a magyarság visszaszorulása az ön által ellátott területeken?

Legelőször el kellene dönteni, mit nevezünk szórványnak. A nagyvárosok külvárosai (Kolozsvár, Brassó) ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a véglegesen szórványnak kikiáltott dél-erdélyi régió. Mégis paradoxonok korát éljük. Míg általában demográfiai mélyrepülés van, a nagyobb dél-erdélyi települések melletti szórványok (például a Gyulafehérvár melletti Magyarigen vagy Alvinc) az olcsóbb telekárak és egészségesebb lakáskörülmények miatt váratlan demográfiai utánpótlást kaptak. Magyarigeni szolgálatom alatt legalább 300 százalékkal nőtt a gyülekezet! Igaz, három egyháztaggal kezdtem lelkészi tevékenységem. A szórvány az apadó demográfiai tendenciák mellett a tömb számára nem csak „végvári vitézként” vagy „bástyaként” szolgál, hanem sok esetben a közösségi revitalizáció számos pozitív példáját sugallja. A kulturális turizmustól a műemlékvédelemig és rendezvénysorozatokig a szórvány a maga nemzetpolitikai helyét is kikövetelte. A régióban hasonló mértékű a magyarság fogyása, mint a Székelyföldön.

gudor1Borberek, református templom

 A nagyon kisszámú közösségek esetében azonban stagnálás és esetenként gyarapodás észlelhető, igaz, a nagyobb közösségek rovására. Minden esetben a fogyást a kiköltözések és kiöregedés mellett a nagyfokú etnikai asszimiláció okozza. Ez utóbbit az egyház és iskola fékezni próbálja, de az etnikai vegyesházasságok és a „nem érvényesül a gyermek” szórványpszichológiája önnön lemondásunk és hibánk miatt a többség oldalára sorolja be közösségünk számos tagját.

A Teleki László Alapítvánnyal együttműködve jó ideje fáradhatatlanul szervezi olyan magyar műemlékek megújítását, amelyeket sajnos már alig, vagy egyáltalán nem használnak magyarok. Mit gondol, miért fontos mégis, hogy ezek az épületek megmaradjanak?

Lemondani műemlékeinkről könnyű, sőt kényelmes lehet. Amikor lemondunk egy-egy régióról, műemlékről, emberről, akkor önmagunkat tagadjuk meg.

gudor2Alvinc, református templom Valójában a „nem érvényesülünk” szindróma fordított pszichológiáját követjük. Eszerint csak ott éri meg befektetni, ahol közösség (szavazat, gazdasági háttér) van. Be kell vallanunk, az önhibáján kívül tékozlóvá vált fiút, azaz a szórványt már nem engedhetjük sem a nemzet asztalához, sem nem költünk túl sokat rá. Költséges lenne. A lemondás pszichológiája azonban ennél többet is jelenthet: lemondást múltunkról, történelmünkről, nemzeti örökségünkről, a süllyedőnek vélt hajóból a még ki nem szállt sorsokról-életekről is. Egyfajta kivénhedt és időközben elhunyt távoli rokon fölötti sajnálkozással, de beletörődéssel körülvett temetéshez hasonlít. Így a szórványt csak a bezárt, mára már kitermelt aranybánya körüli nosztalgiázás hangulatával (vajon van-e még arany benne?) vesszük körbe. Más esetben a történelmünket hibáztatva keseregve, sajnálkozva, bosszankodva és nemritkán nemzeti módon indulatosan.

Minden ilyen jellegű hozzáállás alapjában destruktív. Elsősorban amiatt, mert a gazdasági potenciált jelentő szórványrégiók önmagukért és másokért profittermelők is tudnak lenni. Nem pusztán szellemi értelemben. Művészi érték rejlik bennük, sok előttünk járó magyar generációnak tehetsége, pénze és élete. A történelem és a kultúra a legtöbbször nem azonnali profittermelő, még a tömbben sem. Másrészt a lemondás visszavonulási stratégiát feltételez, de ez sincs még igazán kidolgozva. Hova rohanunk tovább, ha már a tömb szélén lesz a pusztulás? Az épületek megmaradása, fenntartása számomra egyenértékű a nemzet történelemben tett lépéseinek megőrzésével. Emlékek nélkül menthetetlenül a magyarok által népesebben lakott országrész is kiüresedik. Előbb lelkileg, majd utána fizikálisan is. Ugyanakkor a műemlékmentés nem öncélú, jövőnek szóló üzenet. Közös felelősségünkről szól, amely nem csak a miénké, hanem az itt élő románságé is. Minden műemlék, még romosan is, európai kultúránk egyedi védjegye. Európa művészetének megannyi erdélyi visszhangja. Az is igaz azonban, hogy a kulturális turizmus a szórványban, amely a műemlékek körül meglehetősen élénk az utóbbi években, intézményfenntartó jellegű. Magyar egyházak és iskolák élnek vele és általa. Létük, közelségük miatt magyar családok találnak hosszú vagy rövid távon megélhetést. Emiatt fontos a műemlékek fenntartása. Számomra ezzel nem a múltnak, hanem a tervezhető jövőnek és megmaradásunknak üzenünk. A műemlékvédelmet nevezhetjük akár felelősségnek is, amely történelmietlen korunkban akár szlogenként is hathat, de magam számára olyan örökség, amely kötelez és közösségi örömöt szerez.

Körülbelül hány épület felújításának szervezésében vett részt eddig?

Legalább tizenöt műemlék templomon a dél-erdélyi régióban, de tágabb értelemben Fehér megye (a Nagyenyedi Református Egyházmegye) összes temploma szívemhez közel álló. Az erdélyi templomfelújítási projektben szolgatársaimmal, civil társadalmunkkal mind a 43 templom körüli tennivalókat tekintettem át, sőt a Hunyad vagy egykori Torda-Aranyos templomai is közel állnak érdeklődésemhez.

Melyikre a legbüszkébb?

Őraljaboldogfalva, Boroskrakkó templomainak zsindelyezésére. Marosszentimre, Sárd, Magyarigen templomainak tetőszerkezeti javításaira. A sok helyen feltárt freskókra, falképtöredékekre is büszke vagyok. Az alvinci templom hatvan év utáni ismételt használatbavételére. Diód templombástyájának megóvására. Számomra nincs igazán rangsor. Minden esetben örömmel tölt el egy részeredmény és szomorúsággal egy olyan épület, amelyről lemondunk. Örömmel tölt el, ha nemzettragédiáinkat elsirató verseinket nem málló vakolat, hanem a már élő közösség közepette kell elmondani. Ilyenkor a templom és a kisközösség többet mond, mint a szomorú vers. Életem egyik legszebb szakasza az volt, amikor civil kezdeményezéssel mentettük meg például a borbereki templom szentélyét.

gudor3Őraljaboldogfalva, református templom

 

Hogy látja, az alapítvány, vagy a magyar állam támogatása mire elég azokon a területeken, ahol magyar emlékek várnak megmentésre, megújításra?

A nehéz időkben a Teleki Alapítvány vállalta fel a roskadozó, közösség nélküli templomaink sorsát. Ma már az anyaország jelentős összegeket áldoz műemlékvédelemre és az erdélyi magyar közösségek megtartására. A Teleki Alapítvány a szórvány speciális körülmények közötti templomainak megmentésére tesz erőfeszítéseket, míg jelentős támogatás jutott a közösséggel is rendelkező templomok megóvására is. Mindkét esetben a szakszerűség és következetesség jellemzi a támogatásokat. Közösségteremtő jellegükön túl az a jelentős anyagi áldozat, amely az utóbbi években közös történelmi örökségünket hivatott megőrizni, példaértékű másoknak is. Fontossá és érdemessé teszi a küzdelmet emlékeink megóvása érdekében. Arra biztat, hogy túlélési és revitalizációs stratégiák, kulturális útvonalak mentén tervezzük a műemlékvédelmet, hiszen az intézményfenntartás biztos zálogát jelentik.

Önnek - akár lelkészi munkájában, akár épületmentő tevékenységében - mi jelenti a sikerélményt?

A sikerélmény nem mindig a végeredmény, hanem maga a munka és feladat. Az emberek azon öröme, amikor például hatvan év után ismételten elénekelhetik a Tebenned bíztunkat a Maros melletti alvinci templomukban. A sikerélmény mindig azt a biztatást jelenti, amellyel egy erre járó, sokkal jobb helyzetben levő közösségnek szavak nélkül is meg lehet üzenni, hogy az ember számára nincs olyan, hogy nem lehet. Az ember sosem juthat el olyan mélypontra, hogy onnan ne kezdhetné újra. A sikerélmény számomra az újrakezdés utáni folytatás nagy öröme. Az, hogy ebben a munkában sosem vagy egyedül, szerető szívek vannak, voltak melletted.

gudor4Marosszentimre, református templom

Öröm számomra az, amikor a többségiek, akár gyulafehérvári egyetemen is, ugyanazt az utat járják. A sikerélmény lelkészi szempontból mindig az a pillanat, amikor egy évtizedek óta romokban levő templomban újra megszólalhat az Ige és a Zsoltár, egyszerre azoknak az ezreknek az emlékével, akiket az idő kiirtott gazul. Egy ilyen épület talpra állása jól sikerült történelmi és hitbeli lecke, amelyből a maréknyi nép mellett a nagy közösség nyer. Örömet és hálaadást jelent a folytatás lehetősége, kitörést a százéves romos magányból, igazi és kötelező nemzeti restitúció. Örömhír (azaz evangélium) egy-egy templom újraéledése, hiszen a misszió ígérete rejlik ebben. Jelzi ez, hogy nem hiába éltünk a világon, mert a kötelező minimumot a legkisebbel szemben is megtettük.

Gyulafehérvár vidékéről is származik? Miért itt szolgál, és hogyan, mikor határozta el, hogy lelkész lesz? Az épületek, műemlékek iránt egyébként is van érdeklődése, vagy „csak” az esperesi kerületéhez tartozó értékek miatt?

Lelkészgyermekként - harmadgenerációs lelkészi család sarja vagyok - onnan származom, ahol édesapám épp református lelkész volt. Így a dél-erdélyi Búzásbocsárd a szülőfalum, de nem tagadhatom le Balázsfalvát, sőt távolabbi gyermekkori vakációim színhelyeit, Aranyosgerendet (a nagyszülők faluja) és Nagygalambfalvát (nagynénémék települése) sem. Számomra ugyanilyen fontos Nagyszeben és Kolozsvár, diákkorom két városa, mint Magyarigen és Gyulafehérvár, későbbi szolgálatomnak színhelyei, vagy Erdély általában, amelynek épített örökségét és a benne őrzött templomos istenhitet a szívembe zártam. Már gyermekkorom óta vonzott Aranyosgerend ősi temploma és annak római és román kori emlékei, a galambfalvi Szent Erzsébet-freskó, az algyógyi körkápolna, a kéméndi templom nagyszerűsége, a magyarigeni templom barokk pompája, Boroskrakkó román kori nagyszerűsége, Gyulafehérvár aulikus kisugárzása. A tizedik osztályban döntöttem el, hogy az egészségügyi pálya helyett a lelkészi hivatást választom. Műemlékszeretetem valahogy ösztönösen mindig életem részét képezte. Ugyanakkor történelemszeretetem következménye volt az, hogy történelemből diplomáztam, majd doktori tanfolyamot végeztem el. Leginkább a 18. századi történetírással, a 16-17. századi felekezetközi kapcsolatokkal, Bod Péter történetírásával foglalkoztam. Szabadidőmben lehetőség szerint publikáltam. Az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegyéről szóló könyvemben megörökítettem a sokszor elfelejtett, ma már szórványban levő műemlékeinket is. A műemlékvédelem valamikor a Teológia vége fele került figyelmem központjába, amikor Dr. Gálfy Zoltán egyháztörténész professzorom azzal küldött ki Magyarigenbe, hogy majd ott „cserepeket kell igazgatni”. Ez a munka úgy néz ki, hogy lassan huszonöt éve folyik. A Nagyenyedi Református Egyházmegye espereseként természetesen felelősséget érzek minden szakrális terünk iránt, azok iránt is, amelyek jó, vagy akár rossz állapotban vannak. Ezeknek ápolását, megóvását lelkésztársaimmal és közösségeinkkel együtt végzem. Ha nincs közösség, mindig a szomszédos gyülekezet felelősségét próbálom élesztgetni. Érték végül is mindenhol van, csak észre kell venni. Elvégre az elpazarolt és elfelejtett értékeinkért az utókor, vagy a Történelem Ura vonhat felelősségre.

Borsi Rákóczi-kastély: a felújítási munkálatok állása február elején

P1040744 th

A Teleki László Alapítvány kiemelt projektje a szlovákiai Borsiban lévő Rákóczi-várkastély felújítása. A munkák januárban és februárban is zajlottak. Hogy állunk most?

A kastély történeti nyugati szárnya, az úgynevezett A-épület már elkészült szerkezetépítési munkái részeként megépültek az új födémek. Az új tetőszerkezet fóliatakarást, lécezést kapott az oromfaltól északi irányban, valamint a kiegészített oromfaltól a B épületszárnyig, elkészült az ámbitus tetőszerkezete és oszlopsora, valamint korlátja. Megkezdődtek a tetőbádogos munkák az ereszcsatorna tartóinak beépítésével, valamint folyamatban vannak a kéményépítések a tetősík fölötti szinteken.

Megtörténtek a régészeti szondázások, a feltárt falmaradványok geodéziai bemérése, dokumentálása, és folyamatban van a régészeti feltárások anyagának kiértékelése.

A földszinti helyiségek padlózata alatti talajcsere során kitermelték a földanyagot, és annak helyére beépítették a zúzottkő térkitöltést. Elkészült az alapfalak belső felületének szigetelőlemezes védelme, és folyamatban van a földszinti helyiségek aljzatbetonozása.

A kastély B épületszárnyán a már megépült közbenső új födémszerkezetek fölött befejeződött a tetőszerkezet ácsmunkáinak kivitelezése, jelenleg a tetősík fóliaterítését és a tetőlécezést építik.

Befejeződtek a régészeti szondázások; ezek során kiderült, hogy konzerválni kell a feltárt falmaradványokat. A leletmentési előírások végrehajtása a kiviteli tervek részleges áttervezését és a műemlékvédelmi hatósággal történő ismételt jóváhagyatását igényelte. Az átdolgozott tervek elkészültek, így megkezdődhetnek a tervmódosításokkal érintett lépcsőházi szerkezetek kivitelezési munkái.

Itt tartunk most. A Rákóczi-várkastély 2020-ra készül el, 2019-ben folyamatosan folytatódnak a munkálatok. Ezekről időről időre beszámolunk honlapunkon és a Teleki László Alapítvány Facebook-oldalán.

Kitekintő

deutsche th

Kitekintő: a Német Műemlékvédelmi Alapítvány

Korábban Facebook-oldalunkon már megosztottunk egy írást, amely a Teleki László Alapítványhoz hasonlóan műemlékvédelemmel foglalkozó holland szervezet, a Stadsherstel munkáját mutatta be (https://m.magyarnarancs.hu/lokal/a-mezeskalacs-hazak-ujrahasznositasa-114889).

Most röviden egy kiválóan működő német alapítvány, a Deutsche Stiftung Denkmalschutz (Német Műemlékvédelmi Alapítvány) tevékenységéről szólunk.

Németországban körülbelül egymillió műemlék található, melyek kezelését, megóvását szövetségi szintű törvény határozza meg, a műemlékvédelmi feladatokat pedig tartományi szinten szervezik. Emellett szükség van civil szervezetek, alapítványok munkájára is, hogy minél több értékes örökséget tudjanak átmenteni az utókor számára.

A legnagyobb németországi műemlékvédelmi civil szervezet a Deutsche Stiftung Denkmalschutz, amely 1985 óta létezik, és nagyjából 200 ezer támogatója van; ők kisebb-nagyobb összegekkel rendszeresen hozzájárulnak az alapítvány fenntartásához, munkájának elvégzéséhez. Az alapítvány eddig nagyjából ötezer műemlék megújításában vett részt, és több mint 500 millió eurót mozgatott meg a műemlékvédelmi célok érdekében. Ez a szervezet hozta létre és szervezi az országos Nyitott Műemlékek Napját is (amelyet idén Ulmban nyitnak meg), ezenkívül rendszeresen tart előadásokat iskolákban, hogy az ifjabb nemzedéket is megismertesse a német örökségvédelemmel.

Az alapítvány évente körülbelül 400 projektben vesz részt, ám, hívják fel a figyelmet honlapjukon, rengeteg műemlék van akut veszélyben az országban, ezért folyamatosan dolgozniuk kell. Kiváló honlapjukon mindig láthatjuk, éppen milyen projekteken dolgoznak (https://www.denkmalschutz.de/denkmale-erhalten/aktuelle-projekte.html), de van olyan aloldal is, amelyen a legveszélyeztetettebb épületek „megsegítésére” gyűjtenek (https://www.denkmalschutz.de/denkmale-erhalten/denkmale-in-not.html).

Mestereink – Stark István, Visk

stark istvan portre th

„Aki nem becsüli a múltját, az a jövőjét nem érdemli”

Új sorozatunkban olyan Kárpát-medencei szakembereket mutatunk be, akik fontos munkát végeznek a Teleki Alapítvánnyal együttműködésben. Első portréalanyunk Stark István, kárpátaljai építész, megannyi határon túli műemlék-felújítás kivitelezője.

Stark István Visken született 1955. február 12-én. Ma is szülővárosában él feleségével. Egy fia és egy lánya van, továbbá öt unokája. Idén pedig, ha minden igaz, már dédnagypapa is lesz. Fiatal dédpapa, aki nagyon is aktívan dolgozik. Szerte a Kárpát-medencében: István nemcsak Kárpátalján dolgozik felújításokon, hanem Felvidéken, Erdélyben is. Jelenleg épp Borsiban, a Rákóczi-kastélyban, amely a Teleki László Alapítvány és a Rómer Flóris Terv kiemelt projektje.

„Lembergben végeztem az építészkaron 1983-ban – meséli, amikor tanulmányairól kérdezzük. – Az egyetem után a viski tsz-ben dolgoztam, ott kettőnkre volt százhúsz ember, asztalostól festő-mázolón át hegesztőig; mindenki, aki bármiféle építkezéshez kellett.” István 1999-ben találkozott Diószegi Lászlóval, a Teleki László Alapítvány igazgatójával. Azóta együttműködnek. Jóformán napi kapcsolatban állnak: a kárpátaljai mester sok jelentős műemlék restaurálásában vett részt.

„Amikor megismerkedtünk, mondtam Káldi Gyulának, a Teleki Alapítvány építész munkatársának, hogy ne haragudj, lehet, hogy százszor is fogok kérdezni, mielőtt bármit csinálok – meséli Stark István a műemlékes munkákkal való ismerkedéséről. – Annak idején a Szovjetunióban ilyet, hogy műemléki felújítás, nem tanítottak, azt sem tudtam, mi fán terem, ezért nagyon hálás vagyok Gyulának és a többieknek, hogy nagy türelemmel kivárták, amíg valamennyire beletanulok. Mára belejöttünk, de változatlanul minden épület nagy és egyedi kihívás. Az elején mindig megbeszéljük, mit, hogyan csináljunk, és folyamatos kapcsolatban állunk végig a kivitelezés során. A műemlék olyan, hogy folyton adódhatnak megoldandó problémák, feladatok. Ettől nehéz, de ettől is érdekes ez a munka.” István többé-kevésbé állandó csapattal dolgozik, de, mint mondja, nagyon nehéz megtartani az embereket, hiszen sokan csábulnak el jobban fizető állásokba Nyugat-Európába. Munka persze itt is akad bőven. Amikor arról kérdezzük, melyik volt mostanában a kedvenc felújítása, a tiszabökényi görögkatolikus fatemplomot említi.

stark belulre2Stark István és Káldi Gyula munka közben

„Ez óriási kihívás volt mindenkinek, nemcsak nekünk, de a Teleki munkatársainak, Káldi Gyulának is. A tiszabökényi nagyon értékes templom, viszont itt olyan feladatokkal szembesültünk, amelyekre a korábbi tapasztalataink alapján sokszor nem tudtuk a megoldást.” Amikor felvetjük, mit gondol a kárpátaljai magyarság helyzetéről, Stark István így válaszol: „Nem olyan forrón eszik a kását. A politika igyekszik felfújni a nagy magyarellenességet, én Visken és a környéken nem érzek ilyesmit. Igaz, a városunkban hovatovább ukrán a többség, de jól kijövünk, nekem ugyanúgy vannak ukrán haverjaim, mint magyarok.” Ami a felújításokat illeti, arról érdeklődünk, mit gondol ezekről. Látja-e értelmét annak, hogy sokszor olyan épületek újulnak-szépülnek meg, amelyeket már csak maroknyi magyar közösség használ. „Bízni kell abban, hogy ha Európában valamelyest kiegyenlítődik az életszínvonal, akkor sok magyar dönt úgy, hogy visszatér Erdélybe, Felvidékre, hozzánk. És akkor ott van készen a templom. Ez az egyik. A másik pedig? Azt mondják, aki nem becsüli a múltját, az a jövőjét nem érdemli. Így gondolom én is.”

Stark-projektek

Néhány helyszín, ahol Stark István az elmúlt húsz évben dolgozott. Kárpátalján: Csetfalva, Huszt, Bene, Mezővár, Mezőgecse, Tiszabökény Felvidéken: Hubó, Hontvarsány, Felsővály, Bodrogszentes Erdélyben: Sítér, Farnas, Szentdemeter

A Rómer Flóris Terv keretében megújított műemlékek folyamatosan bővülő listáját itt találja: http://www.romerterv.hu/muemlekeink/

Kiegészítő információk