A Gödöllői-dombság lábánál, a Felső-Tápió és a Jászság által határolt területen fekvő Dány korábbi zsellérsorán található porta lakóháza 1996 óta országos műemléki védelem alatt áll. Az épületet feltehetőleg a XIX. sz. elején emelték. Az építtető Soós családtól az 1960-as években került a község tulajdonába, és felújítása után 1970 óta ad helyt falumúzeumnak. A háromosztatú, hagyományos, szoba-pitvar-kamra elrendezésű lakóépület hátsó végfalához csatlakoznak a további gazdasági épületrészek és istálló külön bejárattal, de egy fedél alá építve. Bár korábbi helyreállítások során egyes falszakaszokat téglával újra kellett rakni, történeti teherhordó szerkezetei nagyrészt máig szolgálnak: vert vályogfalai mestergerendás pórfödémet hordanak. A náddal héjalt tető is már újabb anyaggal, de az egykori kialakítást követve ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű: a gerincszelement ágasfák, elágazásban végződő különösebb kidolgozás nélküli, természetesen nőtt fatörzsek, vastag, teherbíró nagy ágak tartják. A tetőt a ház utcai homlokzatán vesszőből font és kívülről tapasztott oromfal – vagy, ahogyan e vidéken egykor hívták: „fürgát” – zárja. E vidéken a korszak lakóházai még szabadkéményesen épültek. A kéményeket a későbbi használat során padozattal lezárták, és ezzel kikerült a szobából a kemence, korszerűbb főző és fűtőberendezések kerültek a házakba. Ebben az épületben is a díszes kialakítású tégla kémény boltozatát az 1960-as évekre már lezárták. A korabeli tüzelőberendezések: a szoba épített kályhája, és a konyhában az épített kemence, füstölővel, mászókéménnyel, tűzhellyel és padkával napjainkban is láthatóak. A nyílászárók, ácstokos ajtajai, gerébtokos és pallótokos abalakai vasalataikkal együtt szintén szerencsésen megőrződött történeti értékek. A külső és belső felületek: a meszelt falak és döngölt földpadlók is az egykori kialakítást mutatják.
A 2000-es évek elején végzett korábbi felújítások során a vályog anyagú falakat vastag cementes lábazattal és vakolatréteggel látták el, ami a falnedvesedés problémáját nem oldotta meg, sőt: a falazat műszaki állapotát a kiszellőzés lehetőségének megszüntetésével tovább rontotta, a nedvesség nagy magasságig való látható felszívódásához vezetett, a vakolatok, tapasztások elváltak a falazattól. A tető is felújításra szorult: a szarufák sok helyen behajlottak, itt meglassult a víz lefolyása, így a nádazás tönkremeneteléhez vezetett.
A Népi Építészeti Program támogatásával megvalósult a felújítást megelőző épületkutatás, szakvélemények és felújítási tervdokumentáció készült, majd újabb támogatási ütemben elvégezték a történeti épület állagmegóvó felújítását: az ágasfák és szelemenek megtartásával hántolt gömbfák beépítésével cserére kerültek a jelentősen deformálódott szarufák, majd új nádhéjazat készült, a megrogyott kéményfejet újjáépítették. A cementes lábazat teljes elbontásával feltárult falazati hiányokat javították, a teljes külső és belső falfelület javító tapasztásával és meszelésével a falfelületek, homlokzatok megújultak. A padló is új tapasztást kapott. A konyha és pitvar falain előkerült több réteg színes díszítőfestés stabilizálásával majd azokon fedőrétegek (tapasztás és meszelés) készítésével jelenleg biztonságban várják egy következő felújítási ciklusban feltárásukat, kutatásukat és helyreállításukat. Az épület vízmentesítését a meglévő, de hiányosan működő szivárgórendszer felülvizsgálatával, kiegészítésével javították. Az elektromos hálózat felújítása és elektromos falfűtés kiépítése is megvalósult, így a Népi Építészeti Program támogatása a történeti szerkezetek helyreállítása mellett a falumúzeum további működését szolgáló korszerűsítésre is kiterjedt.