A magyar kormány által létrehozott és finanszírozott Népi Építészeti Programot 2019 óta a Teleki László Alapítvány bonyolítja le. Kis sorozatunkban bemutatunk néhány megvalósult felújítást, – általában – az adott ingatlan tulajdonosával beszélgetve.

A Vas megyei Petőmihályfa esetében rendhagyó módon Molnár Gábor a beszélgetőtársunk, aki a két nagybátyja, Góth Ferenc és Góth József tulajdonában álló boronafalú, zsúpfedeles pince részleges tetőfelújítását szervezte.

Petőmihályfa kicsiny, kétszáznál kevesebb lelket számláló falu Vasvártól 9, Zalaegerszegtől 20 kilométerre. Gyönyörű népi építészeti emlékei maradtak fenn, de ismert Szent Bertalan-kápolnája is. Ez, csakúgy, mint az itt bemutatott pince, a Barkócahegyen áll.

Molnár Gábor elmondja: már korábban is folyamatosan böngészte az internetet, igyekezett megtalálni a lehetőségeket, amelyek segítségükre lehetnek a pince felújításában. „Az épület két nagybátyám tulajdonában van; mondták, hogy jó lenne felújítani, de önerőből erre nem lett volna lehetőségük” – meséli beszélgetőtársunk, aki elmondja, hogy amikor megtudta, a Lechner Központ után a Teleki László Alapítvány kezelésében folytatódik a Népi Építészeti Program, azonnal beadta a támogatási kérelmet.

A támogatáskérő adatlap kitöltése nem okozott nehézséget, könnyen érthető, egyértelmű, meséli Molnár Gábor. Nehezebb feladat volt a műemlékvédelmi szakemberek felkutatása, de a program útmutatójában szereplő szakértői névjegyzékek elérhetőségei sokat segítettek. Így találtak rá egy zalai építész hölgyre, aki elkészítette a pince építéstörténetét, értékleltárát. A kivitelező megtalálása nem okozott gondot, ugyanaz végezte végül a munkát, aki már korábban is dolgozott az épületen.

A Barkócahegyen ezen kívül még három műemlék pince áll, mindegyiket használják. Molnár Gábor most épp az egyik ilyen műemlék nagyobb volumenű felújítását szervezi, ismét a Népi Építészeti Program támogatásában bízva.

„A nagybátyám, Ferenc ugyanúgy használja a pincét, mint régen az apja, aki szintén ott borászkodott. Az épület négy hajlékból áll. Beépített prés van az épületben, bortároló pince, szobarész és egy oldalsó kamrarész” – tudjuk meg Molnár Gábortól.

Az Öreg hegy dűlői között bandukolva méltán csodálkozhat rá a látogató a környező szőlősök ölében meghúzódó présházak archaikus szépségére. A házak sajátossága, hogy a pincék nem a föld alatt helyezkednek el, hanem részét képezik az épület föld feletti helyiségeinek. A 19. században épült présházak napjainkban is próbálják őrizni eredeti formájukat és funkciójukat. Az vitathatatlan tény, hogy az idő múlása a házak öregedésével, helyenkénti rongálódásával jár.

A most bemutatott ház esetében, annak ellenére, hogy a 2000-es évek elején történtek javítások, napjainkra ismét megromlott a tetőszerkezet és a zsúpfedés állapota. A tulajdonosoknak azonban sikerült a Népi Építészeti Program segítségével helyreállítani a tetőszerkezetben és tetőfedésben keletkezett károkat, a födémet hagyományos módon tapasztották újra. A Hegyháti vidék jellegzetességeit reprezentáló műemlék esetében a zsúpfedést hagyományos technológiával újították meg, mely az autentikus megjelenésen túl egy már lassan elfeledett mesterség újjáéledését segíti.

A Szent Bertalan kápolna felé vezető úton nem csupán a fentebb említett présház helyezkedik el, az út keleti oldalán található pincék hasonlóan fontosak, a tájkép megőrzésének szempontjából jelentősek.