A magyar kormány által létrehozott és finanszírozott Népi Építészeti Programot 2019 óta a Teleki László Alapítvány bonyolítja le.
Kis sorozatunkban bemutatunk néhány megvalósult felújítást, és közben a támogatottak szemszögéből vizsgáljuk a program működését. Honnan értesültek a lehetőségről? Milyen tapasztalatokat szereztek a támogatási kérelem benyújtásakor? Mi működött flottul, mi kevésbé? Illetve milyen támogatott tevékenységek valósultak meg? Ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ az ingatlantulajdonosokkal beszélgetve.
A Fejér megyei, Velencei-tóhoz közel fekvő Sukoró falu Fő útján álló gyönyörű műemlék parasztház nádtetejének felújítására adott be támogatási kérelmet a tulajdonos, Farkas Lászlóné, aki a médiából értesült a lehetőségről. Bár csak két hete maradt arra, hogy minden szükséges papírt beszerezzen, végül sikerrel járt, kérelme támogatásban részesült.
„Igen nagyra értékelem a népi emlékek megmentésének szándékát, hiszen szerény eszközeinkkel mi sem tettünk mást az eltelt 48 év alatt, amióta megvásároltuk ezt az ingatlant – mondja Farkas Lászlóné, a parasztház tulajdonosa. – Megpróbáltuk a házat jó állapotban, lehetőleg eredeti formájában megőrizni. Sajnos éveken át gazdátlan volt ez a terület, és bizonyára sok objektum tönkrement, ezért értékeltem különösen pozitívan a támogatási lehetőséget.”
A tulajdonos a program kapcsán feltétlen pozitívumként értékelte, hogy az nem utófinanszírozott, vagyis miután megítélték számára a támogatást, nem állt fenn a veszélye, hogy a kivitelezés során anyagi problémái merülnek fel. Egyébként is jónak tartja, hogy a programban meghatározott támogatás ilyen nagyvonalú volt: ha csak 50 százalék támogatás intenzitáshoz juthatott volna hozzá, nem valószínű, hogy meg tudta volna valósítani a felújítást. A tulajdonos kiemelte továbbá, hogy a felújítás során a mellé kirendelt mentor is nagy segítségére volt.

Sukoró főként a pákozdi csata kapcsán vált híressé. A falu azonban nem csupán a történelmi eseményeknek köszönheti hírnevét, hiszen emellett olyan értékek teszik jellegzetessé, mint a Fő utcában napjainkban is látható műemléki védelem alatt álló vályogfalas, nádtetős zsellérház, amelyet a 19. században építettek a helybeliek.
A ház a korra jellemző hagyományos elosztásban épült. Ennek megfelelően a tisztaszobát követi, a lakószoba, a kamra, majd pedig az istálló. Miután a jelenlegi tulajdonosok megvásárolták a házat, az elmúlt évek munkájának, megmentő szemléletének köszönhetően még napjainkban is áll a konyhában a kemence és a rakott tűzhely, továbbá az eredeti nyílászárókat is megőrizték a lakóházon, a pincén és még a disznóólon is. Az építészeti értékek mellett az ingatlan különlegességévé vált a régi falusi használati tárgyakból álló gyűjtemény, amely az istállóban kapott helyet.
Az épület sajátossága, hogy a tetőgerinc követi a terep lejtését, valamint, hogy nyitott kéménnyel rendelkezik még napjainkban is. Sajnos az évek során jelentősen megromlott a házat borító nádtető állapota. Annak ellenére, hogy a tulajdonosok folyamatosan a ház megmentésén dolgoznak: födém teljes felújítása elkerülhetetlenné vált már a megvásárlást követően 1973-ban önerőből, majd pedig 2005-ben az NKA támogatásával.
2019-ben a Népi Építészeti Program lehetőséget nyújtott, hogy a faanyagvédelmi szakvélemény és a statikai felmérés elkészülte után megújulhasson a hajlék.
A program keretében sor került a nádfedés cseréjére a lakóházon és az egykori disznóólon, emellett megerősítették a tetőszerkezetet és megtörtént annak faanyagvédelmi kezelése is. Ezeknek az alapos munkálatoknak köszönhetően az ingatlan visszanyerhette eredeti állapotát.