A határon túli örökségvédelem finanszírozására a magyar kormány által létrehozott Rómer Flóris-terv vis maior-keretéből újították fel a székelyderzsi unitárius vártemplom padlóját márciusban.

A közelmúltban helyreállított 14. századi istenháza szószéklejáratánál gombásodást fedeztek fel a deszkapadlón. Kiderült, hogy a gomba az egész úgynevezett templom piacát, vagyis a szószékkel szembeni, az úrasztala körüli részt is megtámadta.

A szakemberek úgy döntöttek, hogy a Rómer Flóris-terv vis maior-keretéből a padlót ezen a részen, továbbá a padsorok közötti járófelületeken új téglapadlóra cserélik. Utóbbi részen, tudtuk meg Dr. Furu Árpád építésztől, számos az erdélyi építészeti örökséggel foglalkozó szakkönyv szerzőjétől, évtizedekkel ezelőtt „szendvicsszerkezetet” hoztak létre azzal, hogy az eredeti deszkapadlóra újabb réteg deszka járólapokat fektettek. Mint most kiderült, éppen ez a megoldás okozta a gomba terjedését. A szakértők úgy ítélték meg, indokolt most, ha már úgyis hozzá kell nyúlni a padlóhoz, megelőző jelleggel ott is kicserélni, ahol még nem ütötte fel a fejét a fertőzés.

A padlócsere nem várt régészeti felfedezéseket is hozott: a korábbi, majdnem teljes körű templomfelújítás idején végzett vizsgálatok nem hoztak felszínre mindent – most számos újabb lelet került elő. Amint ebből az írásból kiderül, előkerült a 13. században már létező Árpád-kori templom szentélyének alapja, 12-13. századi fazéktöredékek, a mai szentély 15. századi magasított padlójának faragott kőből készült feljárója, egy kő-tégla falazású, 1600 körül épült kripta, amelyet a 18. században az orgonakarzat építése során kibontottak. Ezenkívül egy 16-18. századból való bronz ruhatű, egy 1762-es krajcár és az elmúlt évszázadok során megbolygatott sírokból szerteszét szóródott emberi csontok.

Álljon itt a régészeti kutatásban részt vevő szakemberek neve is, hiszen ők étel és szállás fejében tevékenykedtek, munkájukat az egyházközségnek adományként ajánlották fel. Ráadásul a kialakult járványveszély követte szigorú intézkedések miatt egyikük sem térhetett vissza a munkahelyére, hanem két hétig otthoni karanténban kellett maradniuk, ami még értékesebbé teszi adományukat. A kutatást Dr. Mordovin Maxim, az ELTE BTK Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszékének egyetemi docense vezette. Kutató munkatársai: Anderko Anna régésztechnikus, Magyar Nemzeti Múzeum; Zay Orsolya gyűjteménykezelő, Dobó István Vármúzeum és Takács Ágoston régész, muzeológus, Budapesti Történeti Múzeum.

Székelyderzs temploma rendkívüli művészettörténeti értéket képvisel. A Székelyudvarhelytől 21 kilométerre fekvő, nagyrészt magyarok lakta település temploma a 14. században épült, és egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik. A csodálatos erődtemplomban találták meg és restaurálták Erdély egyik legjelentősebb Szent László-freskóábrázolását.

A gyülekezet nagyon aktív, többek közt a Facebookon is, érdemes követni a Székelyderzsi Unitárius Vártemplom oldalát.