A partiumi Bihar megyében, a román-magyar határnál fekvő, túlnyomórészt magyarok lakta Siter hatszáz lelkes falu, amely a református templomában lévő falképekről is nevezetes.

A Teleki László Alapítvány Kiss Lóránd Granasztói György-díjas restaurátort kérte fel a falképek restaurálására.

A szakember beszámolójából kiderül, hogy a korábbi, Lángi József restaurátor által végzett munkálatok során a falfestmények felületét teljesen feltárták, jórészt rögzítették. Megtörtént a festett felület részleges száraz, mechanikus tisztítása. A száraz tisztítás a magasabban elhelyezkedő felületeken hiányosabb volt.

Az apszis északi oldala. A festett felület hiányainak retusálása színkiegészítése

A 2014-ben Kiss Lórándék által végzett restaurálás során arra törekedtek, hogy amennyiben lehetséges, a Lángi József által elkezdett módon folytassák a munkálatokat. A restaurálás elsősorban az apszis keleti és délkeleti oldalát érintette. A beavatkozások során elkészült a vakolathiányok egy részének a szint alatti és színbetömítése. Ugyanakkor az apszis keleti oldalán elkészült a festett felület színkiegészítése, mintegy 5 négyzetméternyi felületen. A festett felületet először mechanikus száraz tisztításnak vetették alá. A festett felületen belüli kisebb hiányokat kőporos habarccsal színbe tömítették. A festett felületen belüli nagyobb vakolathiányokat az alapvakolat szintjén tömítették egy azzal hasonló összetételű és struktúrájú vakolattal.

A munka 2020-ban folytatódhatott a Rómer Flóris-terv keretéből. „Tekintettel arra, hogy Lángi József falképfeltárása a vakolateltávolításra, a falképes vakolatok tisztítására és szélezésére szorítkozott, illetve a 2014-es beavatkozás az apszis keleti, délkeleti felületeit érintette, a 2020-ban végzett konzerválási munkálatok egyik súlypontja a falképek injektálása volt a szentélybelső teljes felületén” – írja beszámolójában Kiss Lóránd.

Az apszis északkeleti oldala. A festett felület hiányainak retusálása színkiegészítése

Mivel a falképes vakolatot, derül ki a leírásból, simított meszelt felületre hordták fel, tapadása gyenge volt és nagy felületeken elvált a hordozótól. A vakolat hordozótól való elválása, gyenge megtartása részben annak eredménye, hogy rendkívül vékonyan (0,3-0,5 cm) hordták fel a korábbi vakolatra. A vakolatok rögzítését részben PLM-AL injektálóhabarccsal, a kisebb elválásoknál Primal AC 33 műgyantával végezték. A vakolatfelületek rögzítése után sor került a kisebb hiányok színbetömítésére, melyet kőpor-mész összetételű finom habarccsal végeztek.

A színkiegészítés, esztétikai bemutatás alapkoncepciója az volt, hogy a festett felületeken a lehető legkevesebb retust alkalmazzák, ezáltal a hangsúly az eredeti felületek kiemelésén lenne és nem sérülne a falképegyüttes történeti hitelessége. A retusálás legnagyobb részét azon felületi hiányok kiegészítése jelentette, melyek a korábbi nem megfelelő feltárások során keletkeztek.