Október eleji dél-erdélyi utunkról írott beszámolónkban eddig írtunk Marosszentimre, Borosbenedek, Tövis, valamint Magyarigen, Boroskrakkó és Sárd templomairól. Utunk célja az volt, hogy megkezdjük egy „templomút” előkészítését. A majdani honlapon és applikáción nagyrészt a Teleki László Alapítvány lebonyolításában felújított kincseket mutatunk majd be, hogy a magyar épített örökség iránt érdeklődő utazók felkereshessék őket. Beszámolónk harmadik, befejező részében Kéménd és Alvinc kerül sorra.

Kéménd, református templom

Dévától 23 kilométerre fekszik Kéménd (románul Chimindia), a nagyjából 350 lelkes falu, amelyben ma talán még egy magyar él (a 2011-es népszámláláskor 16-an vallották magyarnak itt magukat). Református temploma a hozzá tartozó haranglábbal a falu szélén, egy dombon áll. Kéménd önálló református gyülekezete már a XIX. században megszűnt, az istenházát jó ideje nem használják. Mennyezete 1999-ben beszakadt. Ekkor kerültek felszínre a déli és északi falon az utolsó ítéletet ábrázoló középkori falképek, valamint a későbbi kutatás során a déli falon látható Szent István-, Szent Imre- és Szent László-ábrázolások a XV. századból. (Utóbbiak érdekessége, hogy a magyar királyok nevét cirill betűvel tüntették fel a képeken.)

A rendkívül értékes épület felújítása megkezdődött. Október elején, ottjártunkkor még egyértelműen egy Káldi Gyulától, a Teleki László Alapítvány korábban, egy másik műemlék, a borsi kastély restaurálásának kezdeti időszakában hallott mondat jutott eszünkbe („Innen szép nyerni”), ám a munka szépen halad, és Novák Lajos november eleji képein már látszik is ez a haladás.

A szomszédos Harón kisebb magyar gyülekezet még létezik, a régi magyar iskolát éppen szálláshellyé alakítják (az épület elől pompás kilátás nyílik a dévai várra), így remélhető, hogy egyre több látogató fordul meg a vidéken, megcsodálva a kéméndi templomot is.

Alvinc, református templom

Nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de (egyik) személyes kedvencünk. Mint egy nemrégi Facebook-hozzászólásból kiderül, néhány éve itt még egy szamár sétált ki a templomból, amikor arra járók meg akarták nézni. A pazar istenháza azóta jobb állapotban van, már nemcsak a templomteret, hanem a kertet is kapu zárja, így kevésbé van kitéve a nem mindig megfelelő használatnak – Gudor Botond gyulafehérvári lelkész szerint néhány éve még juhakolként funkcionált, a szocializmus alatt pedig bútorraktárként is szolgált a 14. századi, eredetileg háromhajós bazilikának épített, ma már mellékhajóit vesztett, ám így is impozáns és lenyűgöző templom.

Alvinc (románul Vințu de Jos, röviden Vinț,, németül Unterwinz vagy Winzendorf, szászul Wints vagy Wänts) egyébként sem szűkölködik látnivalóban: itt áll – pontosabban omladozik – a Martinuzzi-kastély, a Horváth-Inczédy-kastély, a ferences templom és rendház, az Istenanya elszenderülése ortodox (eredetileg görögkatolikus) templom. A valaha szászok által alapított községközpont majd 3000 lakosának nagy része román, egynéhány magyar él még itt.

Köszönhetően a felújítás megkezdésének, a református templom újra használatban van, a már idézett Gudor Botond bizonyos rendszerességgel istentiszteletet is tart benne, ahol húszan is összegyűlnek. Lenyűgöző épület, talán épp a hajdani nagyság a mai környezettel és állapottal alkotott kontrasztja miatt. Belső tere elvarázsolja a belépőt. Nagyrészt a Teleki László Alapítvány és a magyar kormánytámogatás jóvoltából az épület ma már nincs közvetlen veszélyben, felújítása fokozatosan folytatódik.

A templomról itt olvashat bővebben.

Fotók: Novák Lajos és Végh László