Idén is előadások színesítették a „Megújuló Örökség XVIII.” című utazókonferencia helyszíni bejárásait. A Teleki László Alapítvány szervezésében idén 18. alkalommal megrendezett június eleji program keretében a bádoki és a somkereki református templom történetéről is hallhattak az érdeklődők.

A bádoki templom a 13. századból származik. Falait számos falkép borítja, amelyek többek között Szent Zsigmondot, Szent Katalint, Keresztelő Szent Jánost és Szűz Máriát ábrázolják. A falkutatások eredményeképpen egy utolsó ítéletet ábrázoló freskó, valamint egy vasárnapi Krisztus ábrázolás is előkerült a hajó északi falán, amelyek keletkezése a 15. századra tehető. A református templombelső másik jellemzője a festett fa mennyezet, amely idősebb Umling Lőrinc és fiai munkája.

A somkeréki templomban egyes források tanulsága szerint már 1332-ben szolgált pap, 1333-ban pedig már bizonyosan készen állt az épület. Ebből az időből maradtak meg a falakon látható felszentelési keresztek. 1661-ben a törökök Sajó menti pusztítása a somkeréki templomot is elérte, feltehetően ekkor omlott be a hajó gótikus boltozata is, amelyet fa síkmennyezettel helyettesítettek. A templombelső képét legkarakteresebben meghatározó festett fa berendezések közül többön is az 1761-es dátum látszik. Az orgona a 17−18. század fordulója környékén, egy lutheránus gyülekezet ajándékaként került a templomba. Úgy tartják, hogy amikor megérkezett a vasútállomásra, a gyülekezet énekszóval fogadta. A templom egyébként többször adott otthont jelentős eseményeknek: 1553-ban például országgyűlést tartottak itt, amelyen Dobó István is részt vett.

Bádok

Somkerék