Magyarremete a Partiumban, Bihar megyében lévő, 860 lelkes, nagyobbrészt magyarok lakta község. Leghíresebb nevezetessége gyönyörű, 13. századi református temploma, amelyben gazdag falképkincs is található. Ezek restaurálása, felmérése a magyar kormány által finanszírozott Rómer Flóris Terv keretében zajlik.

A magyarremetei falképeket 1843-ban említik először. Később, a különböző felújítások alkalmával a falképek rendre helyenként előbukkannak és említés történik a létezésükről. A szentély falképeinek egy jelentős részét az 1927-es felújítás során feltárták, majd az apszis északkeleti oldalának felülete kivételével visszavakolták. A szabadon hagyott felületeken a felső regiszterben három apostolfigura, az alsóban a három magyar szent király ábrázolása volt látható.

A 2003-ban Lángi József restaurátor által végzett falkutatás során kiderült, hogy a hajó északi és déli falfelületein további falképek várhatók. A 2003-as kutatás után sor került a falképek részleges feltárására. A szentély falain a felső regiszter felületén kibontakozott az apostolgaléria, az apszis keleti oldalán Krisztus nagyrészt elpusztult alakjával. A szentély keleti oldalán előkerült a sekrestyeajtó ürege a kőkeret darabjaival, ezt helyreállították.

A szentély keleti és déli oldalának középkori ablakai részleges vagy teljes kibontásra kerültek (pl. a szentély keleti körablaka teljes kibontásra került). A szentély alsó regiszterében a három magyar szent királytól jobbra egy drapériadísz került elő. A dél-keleti ablak alatt egy női szent álló alakja került elő. A szentély déli oldalán az alsó regiszterben Szent Mihály arkangyal alakja vált láthatóvá. A hajó déli oldalán, a felső regiszterben a Királyok imádása töredékes jelenete látható. Alatta, az alsó regiszterben feltehetőleg Antiochiai Szent Margit legendájának töredékei. Az északi hajófalon három egymás alatti regiszter különíthető el. A középső regiszterben a Szent László-legenda maradt fenn töredékes állapotban.

A középső és felső regiszterekben a diadalív szomszédságában egy későbbi, bizánci stílusú falfestmény látható, mely Máriát, a gyermek Jézust és egy másik nőalakot ábrázol. Ugyanehhez a bizánci falképciklushoz tartoznak a torony földszintjének falképei.

A 2003 után, Lángi József restaurátor által elkezdett restaurátori munkálatok keretében a szentély falképfelületeinek 90, a hajó falképfelületeinek pedig 50%-át tárták fel és konzerválták részlegesen.

A munkálatok 2020-ban folytatódtak, restaurálási terv készült. A restaurátori terv tartalmaz egy művészettörténeti előtanulmányt, az épületegyüttes és a falképek részletes leírását.

Ezenkívül elkezdődött a falképek módszeres feltárása és konzerválása, a falképtöredékek feltárásával párhuzamosan történt a falképek rögzítése.