Október 13-án került sor a Teleki László Alapítvány Élhető örökség – Népi Építészeti Konferencia nevű eseményére, amely – hagyományteremtő szándékkal – ezúttal utazó konferencia volt. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? A busznyi résztvevő reggel hétkor indult el Budapestről Sokoró és Sokoróalja felé, napközben megnézett nyolc, a Népi Építészeti Program támogatásából már megújult, vagy a közeljövőben megújuló portát, közben remek beszámolókat hallgatott az épületek felújítását tervező építészektől, mentoroktól, műemléki szakértőktől, illetve maguktól a tulajdonosoktól, majd este fél tízre visszatért a fővárosba.

De lássuk részletesen! A program 9 órakor indult Győrújbaráton, ahol Kottmayer Tibor mentor és Erős Erika műemléki szakértő mutatta be az Erzsébet utca 25. alatt található magántájházat. Itt zajlik a felújítás, de így is látványos a 18., illetve 19. században emelt szegényparaszti porta, melynek egyik fő attrakciója a fonottpendely-kémény.

Győrújbarát után Écs következett, ott is az Öreg út 24. szám alatti porta. Ezt egy fiatal házaspár újítja fel, és lakni fognak benne, valamint használatba veszik majd a nyári konyhát is. Az enyhén emelkedő kert végéből a pannonhalmi apátságra látni, maga a porta pedig a hajdan komoly borkultúrával rendelkező vidék tipikus objektuma.

Ahogyan az a Pázmándfalun, a Fonyó utcában álló épület, a konferencia következő állomása is, mely egykor egy kádármester háza volt. A teljesen felújított épület nyaralóként hasznosult újra.

A Tápon elköltött ebéd után a résztvevők meghallgatták Tanai Péter néprajzkutató remek előadását a tápi hegysor történetéről és hányatott sorsáról. A zsellérházakból álló, páratlan utcakép megmentésére számos kísérlet történt az 1960-as évektől kezdve, ám mára csak öt épület áll a korábbiak közül. Ennek ellenére, amint arról a konferencia résztvevői hamarosan meggyőződhettek, a hegysor meglátogatása ma is nagy élmény. Több ház felújítva áll, a tájház fogadja a látogatókat.

A részvevők ezután, továbbra is Tápon maradva, a Győri út 126. számú hajdani kovácsműhely és pajta épületét keresték fel, az odaúton pedig megnézhették az egykori szatócsboltot is, amely korhűen berendezve ad képet arról, milyen körülmények között vásároltak a helybéliek a második világháború utáni években.

Tápról Gecsére vezetett az út, azon belül a Bajusz domb – Szőlőhegy pazar pincéihez. A náddal fedett épületek – vagy, ahogy a helyiek hívják őket, „gunyhók” – visszaadnak valamit abból, milyen lehetett a Gecse szélén álló, egykor önálló hegyközségként működő, és az 1940-es, 1950-es években még 150-200 állandó lakosnak otthont adó terület képe, élete.

Az utolsó állomás Koroncó volt, a Rákóczi utcán álló egykori kocsma. A gyönyörű épület felújítás előtt áll.

A konferencia résztvevői Koroncón vacsoráztak, majd hazaindultak a főváros felé. Előtte Kottmayer Tibor és Dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója is sikerként értékelte az utazó konferenciát; utóbbi elmondta, a személyes találkozás a tulajdonosokkal és magukkal az épületekkel jóval többet nyújt, mint egy előadóteremben megtartott hasonló esemény, ezért az alapítvány úgy tervezi, jövő ősszel ismét utazó konferenciát rendez a Népi Építészeti Programhoz kapcsolódóan.