Zsip kisközség Gömörben, Tornalja várostól délre található. Egyhajós, sík mennyezettel fedett, s egyenes szentélyzáródású temploma a 13. században épült. Ezt a kort idézi apszisának déli oldalán a keskeny, félköríves román kori ablak, illetve a nyugati oromfal keskeny, lándzsaíves nyílása, résablaka is. A szélesebb, csúcsíves ablakok, s a déli és nyugati kapuk már 15. században készülhettek. 1775-ben berendezését felújították; kazettás, festett deszkamennyezetet készítettek a hajó fölé, s ekkoriban épült a nyugati homlokzat közelében álló fa harangtorony is. A szentély falán 14. századi freskók, freskótöredékek láthatók. A templom több évszázados története során valószínűleg gyakran küzdött állékonysági problémákkal, melyet az épülettámaszként kissé szokatlan geometriájú és kétes korú támpillérek bizonyítanak.

Az épület statikailag jelenleg kielégítő állapotban van. A harangtorony nyugati tölgyfaoszlopai villámcsapás által roncsoltak, ennek ellenére szerkezeti megerősítésre itt sincs szükség. A szivárgórendszer elégtelen működésének és a lejtésviszonyoknak, valamint a belső tér burkolata betonaljzatának köszönhetően a templom falai és alapja szemmel láthatóan nedvesek, a középkori vakolat több helyen leválik. A tető zsindellyel fedett, legutóbbi karbantartása az 1970-es években volt. Az ereszrendszer hiányos, pótlásra szorul.

A Teleki László Alapítvány 2016-ban az épületet veszélyeztető víz elvezetését végezte el, a falak menti szivárgórendszer felújításával. 2017-ben a zsindelyhéjazat javítására és újrakezelésére került sor.

Hubó (Hubovo) község Szlovákiában, Tornaljától 4 km-re délkeletre, a Bódvai-dombság keleti részén fekszik Hubó község kőfallal körülvett, egyszerű téglány alaprajzú református templomát 1776-ban építették. Az építményt az idők folyamán többször javították, az utolsó nagy javítása 1965-ben történt. Falai az esővíz megfelelő elvezetése, s a rendszeres karbantartás hiányában teljesen feláztak. A templom délkeleti sarkán még a 18. század utolsó évtizedeiben emelték a talpgerenda-rácsra épített, kilenc főárbocos, szoknyával bővített egyemeletes fa haranglábat. Szerkezetét tölgyfából készítették eredetileg mindenütt fakötésekkel, és facsapokkal. A főtartókat a földszinten mindkét síkban kettős andráskeresztek, a felső szinten a födémgerendák és az oszlopok csatlakozásánál elhelyezett könyökfák, valamint a felső koszorúgerendát támasztó félkörívesre faragott könyökök biztosítják. A koszorú-gerendákon nyugszanak a harangok súlyát hordó gerendák, valamint a torony tetőszerkezete. A középső gerendára támaszkodó királyfát és a szarufákat is ferde dúcok merevítik. Az elmúlt évszázadok során a haranglábat többször átalakították. A talpgerenda-rácsról a külső körbefutó gerendakeretet lefűrészelték, és betonalapra új talpgerendákat helyeztek. A szoknya oszlopai közül néhányat megtartottak, néhányat fejjel lefelé építettek vissza, a többit kicserélték. A toronysisak érintetlenül, eredeti szerkezetével maradt meg.

A 2000-es évek legelején helyreállítási terv készült, melynek alapján az erősen leromlott állapotú templom és a megdőlt harangláb teljes körű helyreállításon esett át. A tornyot, a kimozdult főárbocot függőleges helyzetbe hozták, az utólagosan ide épült lépcső elbontását követően az eredeti merevítő szerkezeteket (földszinti kettős andráskeresztek, könyökfák) pótolták, az utólag beépített, nem megfelelően működő merevítést (két szintet átfogó andráskereszt) elbontották, a felső járószint gerendáit és padozatát kicserélték. A sisak és a szoknya új zsindelyezést kapott, a beton alaptestek körüli vízelvezetést megoldották. Sor került a templom külső és belső lábazatának és padozatának helyreállítására valamint a karzat szerkezetének megerősítésére.

A Teleki László Alapítvány 2017-ben a zsindelyhéjazat javítását és újrakezelését végezte el.

A munkálatokat mindkét esetben a hagyományos zsindelyezésben évtizedes tapasztalattal rendelkező kárpátaljai szakmunkások végezték a viski Stark István vállalkozó vezetésével.