„Megújuló Örökség XVIII.” című háromnapos utazókonferencia utolsó állomásaként Farnas református templomát és haranglábát, majd a program zárásaként a sztánai református templomot tekinthették meg a résztvevők.
A farnasi református templom szentélyében eredetileg valószínűleg bordás keresztboltozat állhatott, ám a hajóban boltozat nyomát nem találták. A déli bejárat a 16. századból származhat, mostanra már eléggé megrongálódott állapotban látható. Érdekessége, hogy a fa ajtó eredetileg festett volt, és a festékréteg alatt a fa kevésbé kopott, mint a festetlen részeken, így annak ellenére, hogy a festésből mára semmi nem maradt, az egykori minta most a fa felületén rajzolódik ki. A Rákóczi-szabadságharcban az épületet feldúlták, az ezt követő újjáépítéskor készült el a fa berendezés, amely idősebb Umling Lőrinc nevéhez köthető. Ekkorra datálható a templom körüli fakerítés elkészítése is, amelynek kapuja ma is eredeti helyén látható. A berendezést 1790-ben az idős mester fiai renoválták, a padokat is ők készítették. A templom mellett álló fa harangláb a 18. századból származik, az 1775-ös harang ma is megvan. Az épület déli oldalra szánt tornyához Kós Károly két tervet is készített a most megtalálható 19. századi portikusz helyére.
A sztánai református templom festett fa berendezése valószínűleg Gyalui Asztalos János nevéhez fűződik, akinek bár kevés művét ismerjük, mégis a kalotaszegi festett famunkák történetében elvitathatatlan szerepe volt. A mennyezeten látható évszám nem olvasható ki egyértelműen, de az bizonyos, hogy a festett minták stilisztikailag különböznek az Umlingok munkáitól, a papi szék és a szószékkorona viszont már az ő művükként azonosítható. A templom mostani tere egy 1836-os bővítést követően alakult ki, ekkor készült a nyugati bejárat és a mennyezet nyugati része is. A templom mellett harangláb áll, amelynek elődje feltehetőleg már az előző század végén állt. Ezt váltotta fel az 1876-os torony.
Farnas
Sztána
