A kolozsvári ferences kolostor kimagasló érték. Nem véletlen, hogy az épület a magyar kormány által létrehozott és finanszírozott, a Teleki László Alapítvány által bonyolított Rómer Flóris-tervbe is bekerült.
2016-tól szakaszosan kerül sor a kolostor tetőszerkezetének felújítására. A 2019. évi támogatásból a kolostor régi ebédlőjének, refektóriumának felújítása alkalmával sor került a teljes vakolatfelület restaurálására, a kőelemek tisztítására, az elektromos hálózat felújítására és helyükre kerültek az egyedi gyártású világítótestek.
De lássuk, miért különleges érték ez a kincses városban álló épület!
A kolozsvári ferences kolostor a város egyik legrégebbi épületegyüttese, gótikus stílusban épült, barokk beavatkozással, majd a 20. század elején egy neogótikus restaurálással. Az épület először a domonkos rend kolostora majd a jezsuita rend működik benne, és csak a 18. században kerül a ferencesek tulajdonába. A kolostor átépítését 1771-től végzik. Ekkor készül a déli oldal cellasora, valamint a keleti és északi szárny felső szintje.
A kolostor épülete a középkori Magyarország egyedüli ilyen emlékeként maradt fenn. Ez az épületegyüttes különleges figyelmet érdemel, mivel olyan értékeket őriz a magyar történelemből, amelyek nemcsak az adott történeti kor dokumentációja szempontjából fontosak, de a kivitelezésük is különlegesen szép. Említést érdemel a Mátyás-terem, a refektórium, a sekrestye, a városfal itt fellelhető darabja és a kerengő megmaradt része. Az épület önmagában egy történelmi dokumentum, hiszen figyelemmel kísérhető rajta az eredeti gótikus tereken túl a barokk kor tartószerkezeti és esztétikai beavatkozása, illetve a Lux Kálmán által kivitelezett neogótikus beavatkozás, ami a millennium alkalmából készült el a többi kolozsvári fontos építészeti örökség számbavételével és restaurálásával együtt. Az épület jogilag a közelmúltban került vissza a ferences rend tulajdonába: 1949-től 2011-ig egy állami zeneiskola működött itt.
A refektórium felirattöredékei a 16. század közepétől a 17. század végéig tartó intervallumban készültek, amikor a kolostorépület iskolaként működött. A legkorábbi felirattöredékek (16. század második fele) a faragott kőfelületekbe bekarcolva maradtak fenn. A történeti vakolatfelületek feliratai kivétel nélkül a 17. században készültek. A felismerhető töredékek alapján a feliratok jelentős része morális tartalmú klasszikus idézet lehetett. Az 1902 és 1908 közötti felújítás során a felirattöredékeket hordozó vakolatfelületeket nem távolították el. Ezek a vakolatfelületek feltehetőleg még a középkorban (a 15. század második felében) készültek. Néhány pontban közvetlenül a vakolatfelületen vörös színnel készült kis elszigetelt rajzok észlelhetők.
